Felkészítő edző neve/nevei: Klein István
Verseny pontos megnevezése: Bodysport kupa 40+, INBA Bikini mama, Bikini Díva 35+
Hogyan, minek köszönhetően fogalmazódott meg benned a versenyzés gondolata?
A versenyzés gondolata így konkrétan nem volt a gondolataimban, de körülbelül már 1 éve jártam Istvánhoz edzeni, amikor megláttam valahol 2013 évi IFBB pro versenyen Toldi Zsuzsi bodyfitness kategóriában készült képeit. Egyszerűen csak hetekig néztem elvarázsolva, számomra akkor az a fizikum volt a tökéletes. És elkezdtem álmodozni, hogy egyszer én is szeretnék ilyen testet. Igazából nem is konkrétan a versenyzés motivált akkor sem és most sem, hanem amit egy versenyfelkészüléssel képes az ember a testéből kihozni … mondhatni az út a fontos nem a cél, de nem szeretnék elcsépelt frázisokat ismételni.
Mi motivált, hogy kipróbáld magad a reflektorfényben?
Miután egyre több ilyen fitness versenyző képeit kezdtem el nézni, úgy döntöttem elmegyek egy testépítő versenyt megnézni élőben is, és testközelből látni. Akkor még Magyarország méltán legrangosabb versenyére mentem ki a SUPERBODY-ra. Talán ott kezdődött minden…
Nem is a reflektorfényt emelném ki ebből a történetből, hanem ahogy a szépen formált tested feldíszítve megmutathatod, hogy ezért dolgoztál akár éveket.
Hány éve ismerkedtél meg ezzel a sportággal? Mikor kezdted a célirányos edzéseket, és mennyi időt vett igénybe a felkészülés?
6 éve léptem be először életemben 43 évesen fitness terembe, és akkor még majd 90 kilósan inkább a terem sarkába elbújva, vagy talán inkább egy külön terembe kezdtem volna a „testformálásomat” .
Célirányosan 3 éve kezdtem el az izomépítő edzéseket, a felkészülés nálam inkább 16-20 hét, ha nem szeretnék kapkodva készülni, és azt nem szeretek, nekem az életfelfogásom a „lassú víz partot mos”.
Mikor érkezett el az a pillanat, amikor először úgy érezted, hogy külső segítségre van szükséged a felkészüléshez?
A felkészüléshez úgy gondolom folyamatos segítség kell, de akár a hobbi szintű súlyzós edzés elkezdéséhez is érdemes szakemberhez fordulni.
Ki(k)nek a segítségét vetted igénybe, és mi alapján választottad ő(ke)t?
Elsősorban Klein István segítségét veszem igénybe, bár tudom hogy nem „versenyfelkészítő edző”, amit most olyan divatos mondani, úgy gondolom ő a legbiztosabb pont számomra az edzőteremben. Immár 6 éve része az átalakulásomnak és menedzseli az edzéseimet. Szeretném, ha része lenne a továbbiakban is, és nem érdekel, hogy hivatalosan „verseny felkészítő” edző-e vagy nem.
Úgy gondolom minden területnek megvan a maga szakembere, ez a táplálkozásra is igaz. A táplálkozás felügyeletévvel kb 1 éve kerestük meg Haris Évát, hogy az eddigiekhez képest komolyabb változást tudjuk elérni.
Gyógytornász segítségére is szükségem van, Dóczy Zsuzsanna személyében találtam meg amikor is egy jobb oldali fájdalommal elmentem hozzá, és egy célirányos gyógymasszázzsal gyakorlatilag azonnal megoldotta a problémámat.
A pózolás is fontos, mert amiért dolgoztál azt a színpadon meg kell tudni mutatni, Vörös Nikolett, Palatinus Tünde, Farkas Heni segítségét kértem.
Milyen volt az edződdel a felkészülési idő? Hány hetet vett igénybe a verseny előtti diéta?
A felkészülési időt így nem is tudom kiemelni, mert folyamatos edzésben kell lenni, ha „izmot építünk” akkor azért, ha a szálkásítás fázisába érünk akkor azért.
Maga a verseny előtti diéta 16-20 hétre tudom tenni, és szerencsésnek mondhatom magam, hogy fejben gyakorlatilag másnaptól rá tudok állni a diétás időszakra, sokaknak ez nem megy.
Milyen előnyei, és milyen hátrányai voltak a versenyre való felkészülésnek? Milyen lemondásokkal járt ez az időszak az életedben?
A versenyre való felkészülésnek az előnyeként tudom felhozni, hogy elmondhatatlan jó érzés látni, ahogy hétről-hétre alakul a tested, és láthatóvá válnak az izmaid. Ez talán adja a legnagyobb motivációt, hogy látod hogy alakulsz át, különösen a színpadot megelőző napokat.
Ugyanakkor talán a koromat tudom a legnagyobb hátránynak felhozni, mert hazai versenyeken egy magam fajta 50-esen nincs igazán lehetősége megmérettetni magát azonos korúakkal. A legtöbb versenyen nincs korcsoport megbontás, vagy max 35+ kategória van. Ezért külföldre kell elutaznom, hogy egyenlő esélyekkel indulhassak.
Folyamatos hátrányát élem meg a koromnak, mert a környezetem is ezt kommunikálja.
Ha nem épül az izom, akkor ja hát így 50 fele örülni kell, hogy nem leépülsz, ha nem reagálsz úgy a diétára akkor megint csak. Így elég nehéz a belső motivációt fenntartani.
Ugyanakkor hátránya még, hogy a színpadra vitt forma nem tartható folyamatosan fenn, ebből adódhatnak lelki problémák.
Lemondást számomra ilyenkor a kötöttség jelenti, hogy kalóriadeficites állapotban család munka mellett nehézkessé válnak a mindennapok, el kell fogadni, hogy nem ehetsz akkor és amit szeretnél. Van egy menetrend azt be kell tartani, mert másképp nem működik. Család mellett talán ez a nehéz, hogy addig jegelve van a közös családi ebéd vagy egy kis laza esti szórakozás.
Hogyan érezted magad a versenyen? Milyen érzés volt fent állni a színpadon a többi versenyző között?
Én úgy gondolom az eddigi versenyeimen büszkén álltam fel a színpadra, és nem érzem úgy hogy bármiért is szégyenkeznem kellene. Azt el kell fogadni, hogy ez egy szubjektív sport, ami nekem tetszik az másnak esetleg nem.
Mit nyújtott számodra az elért eredményed? Mennyire voltál elégedett a helyezéseddel?
Számomra az elért eredmény, hogy végig csináltam eddig mindegyik felkészülésem, helyezéstől függetlenül, én az elért színpadi formámra vagyok büszke, amit a megosztott képeim is visszaadnak. Mint már említettem ez egy szubjektív sport, nem olyan pontrendszere van mint egy erőemelésnek.
Palatinus Tünde szavait tudnám idézni „akik felálltok a színpadra és végig csináltok egy versenyfelkészülést mind győztesek vagytok”.
Visszatekintve a versenyre és a felkészülési időszakra, milyen tanácsot adnál azoknak, akiket szintén foglalkoztat a színpadra lépés gondolata, vagy esetleg már el is kezdtek célirányosan edzeni?
Úgy gondolom ez egy nagyon komoly önismereti út is, amiben mélypontokat és hihetetlen magasságokat is meg lehet élni.
Mindenképp csak biztatni tudok mindenkit, akit ez valamilyen szinten mozgat, egyszer igazából mindenkinek meg kellene élni, hogy meddig tudja határait kitolni mind mentálisan és fizikálisan.