Kedves Olvasóink!
Ezen a héten Molnár Barbi, termünk STEP AEROBIK oktatója történetét olvashatjátok!
Heti 2 alkalommal csatlakozhattok hozzá:
- Kedd: 19:00
- Csütörtök: 19:00
“Veled is előfordult, hogy valami, amit életed során próbáltál eltolni magadtól, és erőltetni a gondolatot, hogy ez nem te vagy, végül megragad, és az életed részévé válik? – és végül kénytelen vagy elismerni, hogy eddig nem voltál őszinte magadhoz…velem ez esett meg a Royalba!
A sport gyermekként/tinédzserként természetes volt, hogy a mindennapjaimat képezte. Nehéz volt, kemény volt, de büszke voltam arra, hogy így is tudtam az élet minden más területén boldogulni, és eredményeim is születtek…viszont nem ezt tekintettem munkának, a munka az iskola volt! Ezért is szakítottam meg a versenyzői pályafutásomat. Sosem terveztem azt, hogy később ezzel foglalkozzak, a fejemben sem fordult meg. Imádtam, sose felejtem, a legtöbb dolgot, amit szerettem volna elértem, de közeledett az egyetem, és tudtam, másban is szeretnék kiteljesedni.
A volt edzőm győzködött, ha elvégzek egy edzői iskolát, visszavár, hogy versenyzőből edző lehessek! Nem utasítottam el teljesen, de a válaszom az volt, hogy majd, ha végeztem az egyetemmel, és munka mellett még izgat a dolog, visszatérünk rá. A sors itt kezdett el beleszólogatni a jövőmbe, és mint egy jót akaró szülő, csendben terelgetni kezdett. Felvettek egy ettől gyökeresen más képzésre (amire akkor úgy gondoltam szeretni fogom), de már beiratkozás előtt éreztem, nem vagyok jó helyen, így hát elkezdődött az újratervezés! Másik egyetemre csak egy év múlva lehetett jelentkezni, de azt az évet mégsem akartam elpocsékolni, így más képzések után kezdtem s.o.s nézegetni. Eszembe jutott a fitness suli, de már kirajzolódott a fejemben mire is lesz szükségem a későbbi tanulmányaimhoz, és ahhoz más tanfolyam passzolt jobban… ebben az iskolában szintén volt fitness edzői képzés, de nekem nem az kellett. Amikor augusztus végén elmentem beiratkozni, a személyes adatok kitöltése után már csak be kellett írni melyik képzésre szeretnék menni, és aláírni – megálltam egy percre. A mai napig nem tudom megmagyarázni miért, de az utolsó pillanatban fitness edzőnek jelentkeztem! – Nem volt mögötte logika, sem érzés, csak egy ösztön, amit nem én irányítottam.
Egy szó, mint száz, imádtam! Életem legszebb évei voltak, szerettem ezt tanulni, jó voltam benne, de még mindig nem fogadtam el magam csak edzőnek…ennek oka, a sztereotip megbélyegzések voltak, amik addig sokszor kísértettek, és a társadalmi/családi elvárások. „Szőke hajú, kék szemű…biztos egy buta ***. Nem volt képes egy egyetemet elvégezni. Edzeni minden hülye tud…” Volt bennem egy óriási nyomás, hogy meg kell mutatnom a környezetemnek, hogy nem csak fizikailag tudok teljesíteni, de szellemileg is, sőt, ezzel tudok érvényesülni! Ebben az az érdekes, hogy más edzőkre mindig is felnéztem, de magammal szemben kellett bizonyítanom.
Már visszamentem edzeni az utánpótlást, de nekem még mindig az egyetemi tanulmányok és a jövő járt a fejemben! Egyre jobban élveztem az edzősködést, de még mindig úgy tekintettem rá, mint egy kellemes iskola melletti hobbi, amivel szerencsére pénz is keresek. Telt az idő sokat kellett ingáznom, és úgy éreztem itt nem tudok tovább fejlődni, ideje tovább lépni. – Ekkor jött a Royal!
Közel volt, emberekkel foglalkozhattam, edzhettem… elkezdtem kiteljesedni! Ahogy telt az idő, kialakult a vendégköröm és észrevettem, hogy minden alkalommal alig vártam, hogy órám legyen. Sosem szorult a munkám vagy a tanulásom egymás háta mögé, bármit is csináltam azt maximális odafigyeléssel és erőbedobással végeztem, viszont elkezdtem büszke lenni arra, amit csinálok. Amikor egy idegennel találkoztam, nem úgy kezdtem el mesélni mit csinálok, hogy tanulok és mellette amúgy edzősködöm, hanem, hogy edzőként dolgozom, és mellette még tanulok! Ma már kezd a fejemben megfordulni mi is az, amivel fogom ölteni az életemet. Örülök, hogy több lábon állok, ad egy biztonságot, büszkeséget, de csak belül magamnak csendben. A legnagyobb büszkeség, hogy nem félve az előítéletektől magabiztosan merek azzal foglalkozni, ami eddig rám várt és viszont!
Remélem ez a kis történet segít másoknak, saját maguk és az útjuk megtalálásában, hogy őszinték lehessenek magukkal szemben, nem a társadalmi elvárásoknak kell megfelelni, nem másoknak, csak is magadnak, és bízni kell a sorsban, hogy mindig oda fog sodorni, ahol neked lenned kell! Amit ezt beláttam, úgy éreztem, ott vagyok, azokkal az emberekkel, ahol éppen lennem kell! Ez az érzés az idő múlásával egyre csak erősödik, és alig várom, hogy ez az út hová vezet!” – Barbi
Szeretettel várunk téged is Barbi óráin, kedden és csütörtökön!