A Royal Fitness Club versenyzője, Horváth Lajos, Laller, 81 versenyző közül az előkelő 30. helyen végzett a Marokkóban megrendezett Oilibya Tereprally világkupán. A váci motoros eredménye azért is kiemelkedő, mert a világkupa sorozat utolsó állomása volt a 2016. január 3-án induló Dakar előtt, így a Dél-Amerikába készülő csapatok mindennél komolyabban vették ezt a versenyt, hiszen ez volt az utolsó éles tesztlehetőség.
A sivatagi megpróbáltatásokról és az elképesztő teljesítményről először itt olvashatod Klein István riportját:
Kedves Laller, először is gratulálok ehhez a fantasztikus eredményhez. A világ számos országából sikerült a versenyzőket magad mögé utasítani életed első sivatagi versenyén.
Milyen érzés visszagondolni erre a diadalra?
– Nagyon nagy boldogsággal tölt el ha visszagondolok erre a versenyre. Most is feláll a szőr a hátamon ha rágondolok, sőt igazán még nem is tudtam kiszállni belőle mert akárkivel találkozok az utcán vagy a boltban, mindenki a versenyről kérdez és ilyenkor újra meg újra átélem azt az élményt amit ez a verseny nyújtott nekem. Lassan egy hete már hogy célba értem, de éjszaka még mindig a dűnéket járom, de olyan szinten, hogy csurom víz a takaróm reggelre. Nagyon sok pozitív és negatív élmény ért, de most már csak a szépekre emlékszem a nem igazán szépeket meg az idő múlása teszi egyre szebbé.
Milyen nemvárt nehézségeket állított eléd a hatalmas homokozó?
– Igazából nagyon aggódtam, hogy mi fog várni rám és ez az aggodalmam be is igazolódott. Az egyik, hogy nagyon keveset tudtam pihenni, mert reggel 5 kor kellett felkelni, ugyanis 6 kor rajtoltunk. Napi 10-12 óra motorozás után 2 órás kezelés, amelyet a csapat fiziko-terapeutája végzett rajtam, hogy másnap is vissza tudjak ülni a motoromra, majd vacsora, aztán az itiner színezése és értelmezése, végül a cuccok összeszedése másnapra. Éjfél előtt egyszer sem tudtam lefeküdni és másnap ugyanez újra. Ez egy nagyon nem várt történet volt, hogy állandó időhiányban szenvedtem az öt nap alatt és emellett a Nagy Sárga Homokozó, amit még mindig erősen magázok, elég nagy próbatételek elé állított.
Milyen tulajdonságodat erősítette leginkább ennek a feladatnak a leküzdése?
– Az alázatosságot. Teljesen meg kell Neki alázkodni mert a sivatag homokjában egy porszem vagy, amit nem te uralsz, hanem a nagy homokrengeteg uralkodik rajtad.
Fizikailag vagy mentálisan volt nagyobb a terhelés?
– Elsősorban úgy gondolom, hogy mentálisan készített ki jobban a sivatag. Ahogy kezdtem elfáradni fejben, úgy kezdett az erőm és a koncentrációm is alábbhagyni. Egyszer eltévedtem a sivatagban, ami önmagában is hatalmas stresszhelyzet, és közben a vizem is elfogyott. Mire megtaláltam a helyes utat, teljesen elkészültem fizikailag. Már csak 30 kilométer volt hátra és bevallom őszintén, a könnyeimet morzsolva, fogaimat összeszorítva tettem meg ezt az utat 3 óra alatt. 🙁
Ez igazán kegyetlen 3 óra lehetett motorral, fáradtan, a kiszáradással küszködve. Mennyire vagy elégedett Laller a 30. helyezéssel?
– A csapatom is és én is 100%-ig elégedettek vagyunk. Ennek a versenynek az elsődleges célja az volt, hogy megszerezzem a kvalifikációt a 2017-es Dakarra és épségben célba érni, ami többé kevésbé sikerült is.
Mit gondolsz, a közös edzések mennyiben járultak hozzá ehhez az eredményhez?
– Nagyon nagy mértékben. Egy ilyen versenyen a siker kulcsa a fizikai állóképesség és a jó terhelhetőség, amit a Royal Fitness Club csapata nélkül nem tudtam volna magamba szívni. A másik kulcs a szívem, ami mindig húzott még akkor is amikor már menni is alig bírtam. Nagyon fontosak voltak azok a specifikus, funkcionális és CrossFit edzések, amivel a motor kiemelését imitáltuk a teremben, mert itt a homokban szinte majd nem percenként kellett kiásni vagy kiemelni a 200 kg-s motorkát. Nagyon fontosak és hasznosak voltak a TRX edzések, ahol saját testsúlyos edzéseket végeztem, mert a végtagjaim erőnléte, hadrafoghatósága a tűlélésemet jelentették.
Mi az, amiben még fejlődnöd kell szerinted, ha el szeretnél indulni a 2017-es Dakaron?
– Ez a verseny egy nagyon jó tanulási lehetőség volt. A Dakar után a második legnehezebb verseny a világon. Ami biztos, hogy nagyon fel kell szívnom magam 2017-ig. Minden téren erősödnöm kell, de téged és csapatodat ismerve, tutira ki is fogtok belőlem hozni mindent, ami az induláshoz szükséges. Rengeteg tapasztalatot szereztem a saját bőrömön is és azt is fürkészve figyeltem, ahogy a nagyok csinálják. Én ezt a tudást fogom kamatoztatni a 2017-es Dakarra való készülődésemben.
Milyen üzenetet tudnál megfogalmazni a Téged követő és gyakran Veled együtt edző Royalosoknak?
– Először is nagyon köszönöm Nektek a szurkolást! A Royalosok nagyon jó helyen edzenek, mert ez egy olyan közösség amelynek boldogság a tagjának lenni. Talán annyit szeretnék Nektek üzenni, hogy higgyétek el ha “ha van cél, akkor oda tutira van út is” és soha ne adjátok fel a céljaitokat, küzdjetek értük! Én nap mint nap azt teszem és elnyerem a méltó jutalmamat és ettől vagyok boldog ember!!! Ettől a tudattól vagyok kiegyensúlyozott a magánéletemben és a munkámban egyaránt. Soha nem gondoltam volna hogy a sport ilyen hatással lesz életem minden pontjára.
Köszönöm az elismerő szavakat magam és szakképzett csapatom nevében. Örömmel vállaljuk a folytatást, hogy minél több hasonló siker részesei lehessünk. Azt még el kell mondanom, hogy sokszor volt gombóc a gyomromban ebben az öt napban. Azt tudtam, hogy százszor fel tudod állítani a mocit ha kell és ezerszer ki is tudod ásni, de ez nem az edzőterem és nem a traktorkerék. Tudjuk, hogy azok között a körülmények között minden borulás életveszélyes és én azért szorítottam, hogy minden esés után legyen aki visszaül a nyeregbe! Örülök, hogy velünk vagy Laller!
Klein István
Royal Fitness Club
Videó a 2015-ös Oilibya Rallyeról: