Néhánynak ez olyan, mintha csak lekövérezték volna…
A gúnyolódás korán kezdődött. Amikor megkaptam az első órám, ugrattak mert félig az alkaromon viseltem. Amikor elmentem a medencéhez, gúnyoltak, mert meg lehetett számolni a bordáim.
Mindannyian tudjuk, a gyerekek kegyetlenek. Miközben a társadalmi hierarchiában keresik a helyüket, sokszor keresik és használják ki mások gyengeségeit.
De amikor a gyengeséged szó szerint gyengeség, az egy teljesen más történet.
Felnőttek, akik tudják, hogy nem szép dolog gúnyolódni egy kövér gyermeken, nyugodt szívvel mutogatnak rád, hogy milyen sovány vagy. A fiúk akkor piszkálódnak veled, ha rossz napjuk van, a lányok meg akkor, ha jó.
Ennek egy része belénk van kódolva. Ösztönösen mérjük magunkat más férfiakhoz. Aki nagyobbnak és erősebbnek tűnik, azt egy kicsit jobban tiszteljük. Aki kisebb és gyengébb, azt kevésbé.
Az átlagos srác viszont egy keveréket lát: néhány férfi nagyobb, néhány kisebb, és néhány közel azonos méretű. De ha valaki sovány, akkor szinte mindenki csak nagyobb nálad.
Még azok a fiúk is, akik nyilvánvalóan kövérek, rádnéznek és azt látják, hogy téged nem kell tisztelni.
Amikor főiskolás voltam, nyaranta úszómesterkedtem. Bár egyértelműen én voltam a csapatból a legvékonyabb srác, azért mégiscsak úszómester voltam – ami azt jelentette, sokkal népszerűbb voltam a lányok körében júniustól augusztusig, mint az év többi 9 hónapjában.
Az egyik munkatársam, Bob, elhízott fickó a medence öltözőjében dolgozott. Egész nyáron, tette a megjegyzéseket az fizikumomra. Semmi emlékezetes, csak kis piszkálódások arról, hogy vézna voltam.
Aztán Bob tett egy megjegyzést, ami kiakasztott. Azt mondta, nem érti, hogy a lány, akivel randiztam, hogyan vonzódhatott valakihez, aki úgy nézett ki, mint én.
“Tudod,” mondtam, “állandóan, egész nyáron csesztettél azzal, hogy sovány vagyok. De én még soha, egyszer sem mondtam neked, hogy te milyen kövér vagy. ”
Döbbent arca elárulta, hogy erre nem számított.
“Mindenki arról beszél, hogy sovány vagy,” magyarázta. “Szóval én azt gondoltam, hogy ez így oké.”
A vonzás szabályai
Már említettem, hogy sokkal népszerűbb voltam, amikor úszómesterként dolgoztam. Akkoriban azt feltételeztem, hogy a munka miatt: felelős vagy.
De amint az időjárás lehűlt, és a barnulás elhalványult, visszatértem a többé-kevésbé láthatatlan életmódhoz.
Amit akkor még nem tudtam, hogy a nők nem úgy tekintenek a fizikumomra, mint én.
Kiderült, hogy a méretek számítanak, hanem az arányok: 2008-ban egy tanulmány kimutatta, hogy a nőket leginkább azok az izmos férfiak vonzzák, akiknek a válla 1,6-szor akkora, mint a derekuk.
E szerint a tanulmány szerint ez az arány azoknál a férfiaknál éri el a egerősebb hatást akik alacsony, 20 és 21-es testtömeg-index-szel (BMI) rendelkeznek. Egy kb 180 centis srácnak, mint éngy srác, aki 5’10, mint én ez 65 kg lenne. Ez elég vékony.
Szóval keményen dolgoztam az edzőteremben, hogy annyi izmot szedjek fel, amennyit csak tudtam. De még mindig kisebb voltam, mint szerettem volna lenni.
A sors iróniája, minden megváltozott, amikor elkezdtem dolgozni egy fitness magazinnak.
Túl sok a jóból
Az írásnak két nagy hatása volt: sok hatékonyabb módszert megtanultam az izomépítésről és az erősítésről és egy asztalnál ültem egész nap. Mindezt add hozzá egy 30-as évei végén lévő srác lassuló anyagcseréjéhez. Rögtön könnyebb lett a hízás.
Sokat híztam. Egészen 86 kilóig kb, akkor voltam a legnehezebb. Senki nem hívott már vékonynak, és egy ideig ez felszabadító volt. Soha nem voltam valójában nagy vagy erős, de sokkal több voltam mint amikor elkezdtem.
Mégis, nem sok telt el, hogy elkezdtem tapasztalni annak a pár plusz kilónak a hátrányait. Öregebb voltam, elfoglaltam, kevesebb idő jutott edzésre és megsaporodtak a sérülések is. Ez a kombináció igencsak meglátszódott rajtam. Sikerült elhíznom miközben csak azt akartam, hogy n ehívjanak többet véznának.
Rájöttem, hogy egy nagyobb test olyan, mint egy nagyobb ház. Valami olyasmi, amiről az emberi már fiatal éveiben fantázil. Több alapanyagra van szüksége és több kezelésre is.
Több dolog romolhat el és több idő azokat megszerelni is.
Szóval egy kicsit lefogytam, kb 79 kilóra. Nevetséges, hogy mielőtt elhíztam volna, hogy küzdöttem azért, hogy ekkorára hízzak. Most pedig mennyit küzdök azért, hogy ennyi maradjak.
De amíg rendszeresen mozgok és fittnek érzem magam, ez rendben is van. Ma már nem is emlékszem az utolsó alkalomra, mikor valaki véznának hívott. Ha így is történt, akkor is már inkább bók volt. Bár kétlem, hogy képes leszek ezt valaha bókként értékelni. Nekem ez mindig egy sértés lesz. Túl sok a rossz emlék…
Forrás: Lou Schuler, Men’s Health