“Edzeni nehéz. Nem akkor és ott, amikor már a helyszínen vagy, hanem előtte – a rákészülés: sporttáska, neszeszer, kedvenc-magátólugró/futó cipő, törcsi-kulacs-póló-naci persze mind színben összehangolva, mert az motívál ugye.
Nem, még korábban! Amikor kitalálod, hogy a hét mely napján, mely napszakban és kinek az edzésére mész. Ezt szépen beírod a naptáradba és tudatosítod a barátikörben, a családodban és legfőképp a fejedben, lelkedben, előre megeddzve az akaratod – mert ugye AKAROD.
Nem, még korábban! És nem is neked, mert te odamész az aerobik- vagy fitnessterembe és élvezed az órát, izzadsz, követed, amit mondd az érted felelősséget vállaló edző. Megbízol benne, 60 percre (vagy többre) teljes bizalmat szavazol neki. Nem, edzeni a legnehezebb annak, aki készül mindarra, hogy ilyen előkészületek után majd 5-15 hozzád hasonló bizalmat szavazó megjelenik a tükörrel szemben. Edzeni, gyakorolni az edző-tanoncnak a legnehezebb!
Csoportos edző-tanoncok kaptak lehetőséget a gyakorlásra – csak úgy, grátisz. Coaches training – milyen nagyképű így leírva: edzők gyakorlása, pedig az! gyakorlás. A készülődésük másabb, mint a vendégé: termet keresni, egymással egyeztetni, fejben összerakni, hogy mire fordítják a kapott időt. A naptár, táska mindehhez képest nem kihívás, hiszen a naptár adott, folyamatos priorizálás megy; a táska pedig mindig ott van a lakás valamelyik sarkában, alapcsomaggal bekészítve, gyakorláshoz bármilyen ruci jó, csak a cipő és a kulacs tartalma fontos – és a táskában biztosan van toll, keményfedelű spirálfüzet és zene. Húúúúú, zene mindenütt: telefonon, laptopon, cd-n, pendrive-on, tableten, felhőben. A kihívás a megfelelő időpont, terem és a helység. Jelen esetben Vác, ahova jöttek Budapestről, Pilisvörösvárról, Visegrádról, Székesfehérvárról, Gödről. Miért Vácra? – mert ide jól jön a vonat, ja, autóval kifelé az M2-n meg egy rémálom; mert itt fogadtak minket szívesen, na, ez egy nagy JA. Valóban, a reakció a kérdésfelvetésemre: persze, gyertek nyugodtan, gyakoroljatok – csak az órarendhez igazodjatok.
Igazodtunk, időpontot egyeztettünk, családot, pereputtyot, barátot valahova „elraktuk”, táskát és kulacsot feltöltöttük, zenét bekészítettük és edzettünk. Ugyanazt többször egymás után, ismét, mindig más és más, vetésforgóban. Blokkok után egymást megtapsolva, megdícsérve és javítva, kérdezve. A lehetőséget, időt jól kihasználtuk, valami csapat-szellem kezdett kialakulni és az önbizalmunk, bátorságunk is alakulóban.
Biztosan fogunk máshová is menni, sőt! – már szervezés alatt van, de biztosan tudom (tapasztalati alapon 😉 ), hogy lesz, ahova nem megyünk, mert nem beszéltek szépen a csoportos óraadókról. Biztosan fogunk még jönni Vácra: mert jól éreztük magunkat attól, hogy „bénázásainkon” elvonultan röhöghettünk; mert (bár nem vettük igénybe, de) jól felszerelt az egész komplexum, vonattal jól megközelíthető, van parkoló és a nagycsaládos anyuka is nyugodtan ugribugrizhatott, mivel játszóházban küldhette 3 csemetéjét; mert előre, a sok gyakorlással akarjuk a nekünk megszavazott bizalmát leendő vendégeinknek elnyerni; mert a zenegéppel egészen jól boldogultunk, mindent lejátszott (távozáskor levettük a hangját!) és mert kíváncsiak vagyunk rá, hogy milyenek az edzések Royal Fitness-ben.” – Ignéczi Lilla